A sziget

Egy ideje feszít belülről ez a valami, valami más szövetű energia mint ami a hétköznapokban jelen van. Egyre jobban zavar, hogy a kommunikációnak a netes csatornái olyan felszínessé és felületessé váltak, hogy egy perc videót lehet feltenni az instán és azt bizonyos százalék látja, hogy az emberekből, barátokból és követőkből százalék lesz. Hogy mindenről csak számokban, elérésben, CPC-ben és egyéb steril arányokban lehet beszélni és gondolkodni. A kiút a visszaút, visszatérés a lassan tíz éve elhagyott blog formátumába. Anno a kék kanapé volt a hely, mégelőtte a birdland, most pedig köszöntjük a nyájas olvasót a Sziget-en! Az új blog ugyanis egy trópusi sziget. Kicsit konkrét értelemben, kicsit átvitt és metaforikus értelemben. Tudjátok hogy sokat utaztam, és gyakran a Karib-tenger vidékén hajóztam, ezért született meg ez az új helyszín – a valóságban persze az unalmas Budapesten írom a sorokat, de a képzelet és az emlékezet tandembiciklijén hamarost messze száguldunk! 🙂 Nem teljesen egyedülálló sziget ez, hanem szigetcsoport. Szinte mindig csoport egyébként. Most is az, sokféle különböző méretű, klímájú, flórájú sziget. Mindig kicsit más, de mégis ugyanaz. Az érzés, ahogy a tengervízben lebegsz, és fölötted a tűző nap olvaszt egybe a mindenséggel. Meg némi könnyed rumos ital persze, Katy Perry számok Calypso ritmusban egy helyi szintiboy előadásában. A tervek szerint hetente egyszer fogok nagyjából hétvége környékén jelentkezni részben személyesebb, részben zenei lamentáció jellegű témákkal – a kettő ugye elég szorosan összefügg. Az mozgatja a dolgot, hogy úgy éreztem a jelenlegi formátumok mint FB és Insta egyszerűen nem adnak elég mélységet. Több idő kell, többféle média, egy kellemes vasárnap délutáni óra kell ahhoz, hogy rendesen tudjak mesélni. Nem csak egy fotó meg néhány emotikonos komment vagy lájk. Megpróbálom most a hosszú téli estéken megírni mindazt ami az elmúlt évekből emlékezetes volt, kicsit kontextust is teremtve a zenei dolgoknak, és közben pedig valamifajta masterclass is lenne ez azoknak, akik szeretnének velem együtt elmélkedni a zenei dolgokon. Lehet hogy lesznek majd inkább technikai jellegű informatív posztok is, de ezt még nem látom tisztán. Egyelőre üljünk be a kis kenuba a strandról, és evezzünk lassan távol az öböltől, túl a védett szakaszon, ki a nagyobb hullámok közé..