Csordás Gábor zenész otthona

MagyarJazz a Chasing a dreamről

Csordás Gábor – Chasing A Dream // Az üzenet

  2022. április 10.

 

Sosem szűkölködött a magyar jazz nagyszerű zongoristákban. És nem is fog, mert a fiatal, feltörekvő zenészgeneráció is bővelkedik nagyszerű pianistákban. Talán Liszt szelleme lebeg a hazai zongoristák szcénája felett? Mert a lengyel jazz zongoristák körében fontos referenciatétel, hogy tud-e, sőt, szokott-e Chopin-t játszani az illető. Akinek nincs Chopin feldolgozásokat tartalmazó lemeze, az nem is számít. Andrzej Jagodinski még magasabbra emelte a tétet, hiszen ő 1999-es dupla Chopin CD-jén a klasszikus zenész, és híres Chopin-specialista Janusz Olejniczakkal is játszik néhány darabot a nagy zeneszerzőtől.

De ha már Liszt, akkor nyilván az ő messze földön híres virtuozitása ugrik be az embernek elsőre. (Korabeli leírásokban kitűnő rögtönzéseire is rácsodálkoztak a zeneértők…) Csordás Gábor „Chasing a Dream” című CD-jének pedig éppen a szellemes, virtuóz játék adja a sava-borsát. Nagyon érdekes anyag ez, amelyet Hunnia Records adott közre még 2021 végén. Akárcsak Csordás debütáló CD-jét 2019-ben. Ez volt a „Swansong”, amely rögtön jelentős nemzetközi sikert is aratott.

Bizonyos értelemben furcsa, hogy mindjárt azt ne mondjuk, rafinált lemez a „Chasing Dream”. Először is kifejezetten melodikus. Másodszor pedig, a melodikus játéknak kialakultak a jazzben a jó értelemben vett paneljei, és megoldásai, amelyek Csordás lemezén is hallhatók, na de mindig valamilyen megújított, továbbgondolt formában, állandóan változó elemekkel vegyítve. Nagyon sok ebben a zenében az ötlet, az okosan kigondolt és az abszolút spontán születő fordulat és megoldás, a játék, minden elemével együtt Csordás önálló „stílusává” nemesedik, ha szabad így fogalmazni. Kérdés, hogy téved-e az, aki így első hallásra például Ramsey Lewis, vagy Ahmad Jamal és Monty Alexander hatását is felfedezi a „Chasing Dream”-en. És például Sárik Péterét, a hazai mezőnyből. 

Van itt még valami, ami különlegessé teszi ezt a CD-t! Az a basszusgitáros Bartók Vince és a dobos Hidász Tamás játéka. Itt lakik ugyanis az ördög, mert Csordás melodikus játékát legtöbbször a fusionban megszokott, illetve azok ötletesen variált elemeivel kísérik. Amit, és ahogy Csordás játszik, az hamisítatlanul a jazz világa, amit a dob és a basszus művel, az viszont többnyire a jazz-rock felé tendál. De mindig megtalálja a trió azokat a zenei súlypontokat, ahol ez a két réteg találkozik, összeforr és szervesül. Hiba lenne a formáció tagjaink érdemeit kisebbíteni e kérdésben, de nem ők az elsők, akik ezen az úton járnak. Hans Lüdemann neve juthat az ember eszébe hirtelen, aki Linley Marthe basszusgitárossal és Chander Sardjoe dobossal játszott hasonló felfogásban, azzal a lényeges különbséggel, hogy Lüdemann lazán átlépett a melodikusság kérdésén, nem gyötörte magát ezzel. 

Nemcsak üdítően ügyes produkció a „Chasing Dream”, de van egy fontos üzenete is, ami az élet minden területére érvényes. Vagyis, hogy mennyire alapvető a tudás és a felkészültség kérdése. Ennek a lemeznek is ez a két dolog a megkérdőjelezhetetlen fundamentuma. Legyünk mi is felkészültek, sőt virtuózak, ténykedjünk bárhol.        

  1. Wayfinder
  2. Chasing a dream
  3. Slow waves
  4. Drops of the new century
  5. Rondo
  6. Tokyo ballad
  7. Fresh
  8. Boogie wunderland

Közreműködnek: 

Csordás Gábor – zongora,
Bartók Vince – basszusgitár,
Hidász Tamás – dob
Vendég: Tóth Sándor – szoprán szaxofon