Hogyan született meg a lemez ötlete?

Gyula: Azt hiszem hiányzott egy kis nyári vakáció. Jó pár éve nem voltam a Balcsin, egyszer csak forrásként törtek fel a nosztalgikus élmények.

Egy nyári album ötlete már korábban megvolt más formában, de szerettünk volna valami olyat, aminek magyar témája van, és amit hitelesen tudunk képviselni. Így alakult ki a balaton+nyár örökzöld kombináció. Meg is néztünk egy-két Bujtor filmet és konstatáltuk, hogy ez a párosítás így valószínüleg jó lesz.  

Gábor: Én úgy észleltem hogy elsősorban az egésznek a Covid az oka. Tavaly májusban mentem volna Japánba egy koncertre, ami elmaradt, ahol egy másik közös művünket adtuk volna elő. 

Szerintem ennek az űrnek a helyére kezdtünk el gondolkodni, hogy akkor mégiscsak kellene valamit csinálni közösen, és ez a lemez lett végül a közös nevező.

Az elképzelt atmoszféra inspirálta a hangszerelést, vagy fordítva?

Gyula: Ez a lemez bár nem egy zenekari stúdió album, a számok úgy vannak elképzelve, hogy zenekarral is majdan előadhatóak legyenek.

Ha nyár, akkor mi és talán sokan mások is előszeretettel asszociálunk latinos zenékre. Közös kedvenceik között vannak a brazil fusion jellegű stílusokat képviselő előadók pl. Marcos Valle, Azymuth, Eumir Deodato. Ezeknek az előadóknak a hatása érződhet egyrészt a ritmusokon másrészt pedig a retro hangulatot keltő rhodes, elektromos orgona, valamint szinti hangszíneken. 

A tangóharmónika bár második hangszerem a zongora után, most már ezt nevezném a fő hangszeremnek. Mivel eredetileg mindketten zongoristák vagyunk, a harmónikával színesíteni, szellősebbé lehet tenni az alapvetően billentyű központú hangzást.

A kotó (japán hárfa) hangszínének elsősorban nagyon kellemes nyugtató hangja van. Ez illik a chill-out koncepcióba így sok számban szépen belesimult a hangzásba. Másrészről egyfajta exotikus, orientális érzést is kelt, amit könnyen összeköthetünk a melegebb időjárással. 

Hogyan írnád le az album koncepcióját?

Gyula: Műfaját tekintve egy #summer #chill-out #lounge #beach #tropical #good-vibes #jazz-funk albumot terveztünk, elsősorban nyári aláfestő zenének. Sok stílust kevertünk bele, van ami lassabb nyugisabb, van ami gyorsabb bulisabb, de igyekeztünk dinamikai változásokban laposabb számokat összeállítani, így háttérzeneként is lehet alkalmazni.

Ami a témát illeti, a nyári lazulós, punnyadós, időnként bulizgatós mindennapos balatoni életérzést próbáltuk megragadni, és lehetőleg minél jobban összefoglalni, zenei eszközökkel kifejezni. Korzózás, hajókázás, bulizgatás, és jó pár strand-himnusz. Reméljük páran a matrac mellé készítik majd ezt a lemezt. 

Gábor: Az alapötlet valami olyasmi volt, hogy legyen egy brazil-magyar áthallás, brazil ritmusok és az a nagyvonalú, igazi trópusi nyár hangulat egy kicsit leskálázva a magyar valóságba. Direkte egy kicsit lo-fi, retro hangszínekkel. Aztán ehhez jött még a koto, amire nem számítottunk az elején, de az meg behoz egy elég intenzív japános, keleties hangulatot. Valami strand-meditáció lett talán, megnyugvás és oldódás.

És a „személyiségét”?

Gyula: Jó kedélyű, derűs, laza, pozitív.  Amilyenek egy nyaraláson szeretnénk lenni.
Ha italhoz kéne hasonlítanom akkor egy üdítő frissen pezsgő fröccs. Ha étel, akkor vékonyan sütött lekváros palacsinta porcukorral meghintve.  

Gábor: Ja igen szóval az egész lemez az egy nap története. Mondjuk dramaturgiai okokból a digitális kiadáson egy picit megváltoztattuk a sorrendet, de valójában ez egy összefüggő történet.

Mit jelent számodra a Balaton?

 A nyári Balatonról leginkább a punnyadással töltött napok jutnak az eszembe. A legjobb az, hogy az ember ilyenkor nem számolja az órákat, napokat. Sokszor unalomba fulladóan nagyvonalúan töltjük az időt. Ez olyan soha véget nem érővé, felhőtlenné teszi a nyaralást.  Most hogy egy ideje Japánban élek felértékelődött bennem a balatoni miliő. Amíg nem volt más csak a Balaton, addig sokszor álmodoztam a tengerről. Most hogy körös körül tengerrel vagyok körbe véve sokszor vágyom egy kis Balatoni vakációra.

Szerinted mennyiben más – ha más – testvérrel zenélni, albumot készíteni, mint egyéb

zenésztársakkal?

Gyula:

A feleségem (aki zenész) gyakran kérdezi, hogy ezt a számot most melyikőtök írta? Ezt a szólót ki játszotta? Hiába mondom el neki többször, újra meg újra megkérdezi. Az alapvető stílusunk nagyon hasonlít, elég jól tudjuk kopírozni egymás játékát. Így a felvételeken is sok esetben tudjuk egymást helyettesíteni. De ez azért megtévesztő, mert amúgy nagyon sok mindenben különbözik, sokszor ellentétes a zenei megközelítésünk. 

Gábor: 

Egymás játékát, gondolatait is olyan mélyen ismerjük, ahogy más nem fogja tudni. Tehát igazából instrukciókra vagy ilyesmire gyakorlatilag nincs szükség. Ami nehéz volt, az a távolság, és hogy nem igazán volt a japán felvételeknél állandó hozzáférés egy stúdióhoz. Tehát megjöttek a nyers hangok, azt itt Magyarországon összeraktam a stúdióban, aztán lépésről-lépésre bővítgettük a dalokat. Fizikailag egy helyen talán egyszerűbb lett volna, de néha meg pont a távolság az, ami segít, mert nincs mód, és idő arra hogy az ember túl sokat variáljon. 

A dalok:

Fűzfák alatt (ez az eredeti kezdő dal, majd a cd-n így lesz)

Nincs is jobb mint a hűs fák alatt hűsölve kezdeni a reggelt. Ha van nyugágy annál jobb. 

Corazón

Nehezen fordítható magyarra ez a portugál szó, Gyula szerint frappánsan „korzón”-ra lehet áthallani. Valójában egy olyan fogalom, ami jelenti az érzelmeket, a szívet, a szenvedélyt, a bátorságot és elszántságot. A mindent mozgató szenvedély. Számomra (Gábor) ez a dal az, ami a legjobban elkapta a brazil hangulatot, ezért is hagytam neki portugál címet. 

Dayride 

Gyula:

Napsütéses hajókázás a Balaton mennyei habjain. 

Gábor: 

Én mindig autózást képzelek ehhez, mondjuk a Balaton-felvidéken. 🙂 

Azt találtuk ki hogy ennek a stílusa a chill-out-funk, egyszerre nyugtat és pezsdít.

Palacsinta

Gyula:

Mindig is csodálattal töltött el, hogy a strandos palacsintát olyan vékonyra tudják sütni. 

Gábor: 

Az orgonista konkrét orgazmust él át a fahéjas palacsintától. 

Kend be a hátam 

Gyula:

A hatékony bőrbarnítás érdekében fontos hogy megfelelő faktorszámú napolajat használjunk.

Gábor:

Én azt képzelem hogy a zongoraszóló keni szét a napolajat a dal végén.

Ott állt a stégen 

Gyula:

A nyárhoz elengedhetetlen egy plátói szerelem. A lány Zamárdiból, vagy éppen a szomszéd nyaralóból ott állt a stégen a lemenő nap sugarai közt, a szívem kiugrott a helyéről… és sajnos itt vége is a történetnek. 

Gábor:

Ezt a dalt nagyjából 17 éves koromban írtam, és tényleg egy balatoni nyaraláson! Hogy ki lehetett a lány? Mára már balladai homályba merült. (van ilyen kifejezés? 🙂

Zamárdi felől (órák kérdése)  

Gyula:

a Balatoni időszámításhoz hozzátartozik a vonatra várakozás, amik sokszor késnek órás léptékben. Addig nincs mit csinálni, ehetünk egy fagyit, vagy barkóbázunk. Csak fröccsöt ne igyatok! 

Gábor:

A ritmus tényleg úgy zakatol mint egy vonat, de szerintem a cím korábban született, tehát itt valami tudatalatti lépett működésbe. 

Yachts

Gyula:

Aki ad magára az lehetőleg egy csinos yachton pezsgő kíséretében, kis elit társaságban tölti az italt és az estéket. 

Gábor:

Ez egy nagyon menő hangulat, a trópusokon egy yacht lenne, de a Balatonon egy vitorlásban is ugyanezt érezhetjük. 

Szabad egy táncra? 

Gyula:

Régimódi udvarias úriember a siófoki diszkóban. 

Gábor:

Én ezt nem intézném el ilyen egyszerűen, ez egy stílusokon átívelő mega-kompozíció (már legalábbis a house stílushoz képest). 5-6 részből áll össze amelyek önmagukban is működhetnének mint különálló house dalok, de egyben még jobb, egy egészen nagyívű este képe bontakozik ki.

Hajnali lityegés

Egy buli után hajnalban gyalog botorkálva juthatunk haza. Detoxikáljuk szervezetünket, és közben élvezzük a hajnali ébredést. Ez sokszor élvezetesebb mint maga a buli. 

A lemez története tehát:

Fűzfák alatt ébredünk a kempingben, vagy nyaralónkban, aztán a tengert megpillantván átjár minket a Corazón , és így lendületet szerzünk a naphoz. Egy Dayride visz minket a strandra, ez lehet hajókázás, kompozás, vagy feltétlen nyitott tetejű kabriózás. A strand előtt még van egy átszállás Zamárdiban itt lesz bőven időnk zakatolni a Bzmoton, meg böngészni a újságosnál a Füleseket. A strandra érve megkérjük partnerünket/barátunkat, hogy Kend be a hátam  és szépen feloldódunk a napsütésben. Aztán irány a strand büfé, ahol betolunk néhány fantasztikus Palacsintát . Miközben lassan véget ér a strandidő, hazaindulunk, de ekkor megpillantjuk a nyár bombázóját, ahogy ott áll a stégen amitől az idő lelassul és végül szinte meg is áll. De mennünk kell tovább, mert hivatalosak vagyunk egy Yacht-ra ahol legjobb barátaink várnak, és együtt krúzolunk a naplementében. A társaság úgy dönt, hogy elmegy bulizni, de manapság egy diszkóban már senki sem kérdi, hogy Szabad egy táncra? Hajnalban aztán enyhén illumináltan hazalityegünk , hogy kezdődhessen az egész másnap újra.